Makro és mikroelemek a vízben - SEMMELWEIS EGYETEM ETK Dietetikai és Táplálkozástudományi Tanszék

Az ásvány- és gyógyvizek elfogyasztásánál, ivókúráknál az emésztőrendszerből történő felszívódás az első lépcsője annak, hogy a vízben lévő makro- és mikroelemek bekerüljenek az ember szervezetének anyagcseréjébe, és kifejthessék jellemző élettani hatásukat.

 

A biológiai hasznosulás fogalmát a táplálkozástudomány kiterjedten alkalmazza. A kifejezés magában foglalja a táplálék alkotóelemeinek emésztését, felszívódását, bekerülését az anyagcsere folyamatokba. A hasznosulás ezeken a jellemzőkön túlmenően bemutatja a fogyasztó élettani válaszát, a további fejleményeket. Ezért a hasznosulás a táplálkozástudományban részben a táplálék, vagy még átfogóbban az étrend sajátosságait jelenti, részben azokat a változásokat, amelyek eredményeként az összetevők megközelíthetővé válnak az emberi biológiai folyamatok számára, valamint a fogyasztó reakcióját. (6)

A víz vonatkozásában jelentős eltérés, hogy kimaradnak az emésztési folyamatok, az elemek általában valódi oldatban, vagy kolloid rendszerekben, de mindenképpen jól hozzáférhető formában vannak jelen. Azonban az anyagcsere továbbiakban megnyíló élettani folyamatai párhuzamba állíthatók, hozzátéve, hogy mindenkor figyelemmel kellene kísérni a víz fogyasztásának körülményeit: étkezéshez közeli időpontban (előtte, utána), netán az étkezés alatt történt a vízivás, milyen ételeket fogyasztottak; az éhomi vízivás mennyi idővel előzött meg, vagy követett egy étkezést; milyen körülmények között, lassan, kortyolgatva, vagy gyorsan itták meg a vizet, milyen volt annak a hőmérséklete stb.

 

Jóllehet az ivókúrák alkalmazása, elfogadottsága az elmúlt évtizedekben csökkent, a természetes gyógymódok iránti igény felélénkülése várhatóan ezen a téren is éreztetni fogja hatását.

 

A következőkben az elemek felszívódásának általános jellemzőivel foglalkozunk, mert a hasznosulás megítélésében ez a témakör képezi a kiindulás pontot.

 

Nátrium

A nátrium a sejtközi (extracelluláris) folyadék leggyakoribb kationja, meghatározza ennek térfogatát és ozmotikus nyomását. Fontos szerepet játszik a sav-bázis egyensúlyban. A test nátrium tartalmának kis része található a sejteken belüli (intracelluláris) folyadékban, itt a membránpotenciált és az enzimaktivitást befolyásolja. Az extra-és intracelluláris nátrium koncentráció közötti különbséget aktív, energiaigényes transzportmechanizmus tartja fent. (6)

A test összes nátrium tartalma újszülöttnél 5,5 g, felnőtt férfiaknál átlagosan 100 g, nőknél 77 g. Csecsemőknél a nátrium igény az egyensúlyi számítások szerint 1 mmol /nap/ testtömeg kg, (1 mmol = 23 mg/liter) azaz 100 mg/nap. Az anyatej átlagos nátrium tartalma 0,6 mmol/ 100 g. A csecsemők nátrium igénye 4 hónapos körül az extracelluláris folyadék mennyiségének gyors növekedése miatt valamennyi korcsoport között a legnagyobb: 1,2 mmol/nap/ttkg, a 12. hónapos kortól ez lecsökken 0,7 mmol-ra.
A felnőttek nátrium szükséglete a kiürülés átlagos értékeivel számolva napi 550 mg (24 mmol). Az izzadság egy literével 0,5 g nátrium vész el, ennek pótlásáról erős izzadás esetén gondoskodni kell, az átlagosan szükséges bevitelt ennek megfelelően kell növelni.

A terhesség alatt az anyai extracelluláris folyadék megnövekedése miatt 3 mmol pótlólagos bevitel szükséges, ez a szoptatás idején az anyatej nátrium tartalmának biztosítására napi 6 mmol. (5)

 

A nátrium felszívódása aktív, energiafüggő transzportrendszer segítségével történik.

 

Élelmiszerekben a nátrium szorosan kapcsolódik a glükóz, a galaktóz és az aminosavak felszívódásához. Ebben az esetben a sejtmembránon kötődik az ezeket szállító fehérje.

 

A nátrium a nyálkahártya sejtjeibe egy elektrokémiai gradiens mentén tud bejutni, mert ezekben a sejtekben a nátrium-kálium pumpa mindig alacsony szinten tartja a nátriumot, és a béllumennel szemben negatív potenciált érvényesít.

 

A nátrium más utakon keresztül is bejut a szervezetbe. Az előbbiekben vázolt folyamat főként a vékonybél kezdeti szakaszán zajlik. A vékonybél további részén és a vastagbélben nátrium/hidrogén, illetve klorid/bikarbonát cseréhez kötött a felszívódás elektroneutrális folyamata, amely fehérjehordozót is magában foglal.

 

A vastagbél végső szakaszában jellemző az elektrokémiai gradiens szerepe. Más kutatók kimutatták, hogy a nátrium a vékonybél középső szakaszán mérsékelt koncentrációs gradiens ellenére szívódik fel, viszont a glükóz, galaktóz és bikarbonát drámaian befolyásolja. A vékonybél végső szakaszán az elektrokémiai gradiens kifejezett, nem hat rá az előbbi három tényező. Ez azt a következtetést engedi meg, hogy itt hatékony, aktív, nátrium transzport van a nátrium számára relatív impermeabilitást jelentő membránon keresztül. Összességében a nátrium abszorpció nagyobb része az ozmotikus nyomási gradiens eredménye. Normál körülmények között a nátrium 99%-a felszívódik, 90-95% a vékonybélben. (6)

 

A felnőttek a nátriumot főleg konyhasóval viszik be, ennek mennyisége általában magasabb a szükségesnél. Számos vizsgálat összefüggést mutatott ki a konyhasófogyasztás és a hipertónia között. Az újabb vizsgálatok ezt úgy pontosították, hogy a genetikai diszpozíciótól függően vannak személyek, akik sószenzitívek, azaz a nyugati ipari országokban szokásos konyhasó fogyasztásra (6 g/nap ) hipertóniával reagálnak, illetve a konyhasóban szegény diéta a hipertóniás betegeknél ebben az érzékeny csoportban csökkenti a vérnyomást. Más csoportok nem reagálnak a sófogyasztás változtatására. (5)

A magas nátrium bevitel következménye a nátrium megnövekedett ürítése a vizelettel, ami együtt jár a kalcium kiürítésének növekedésével, ami egyértelműen kedvezőtlen folyamat.

 

Menopauza után a nők veszélyeztetettek a kalcium hiány okozta osteoporozisra, a magas nátrium (konyhasó) bevitel a kalcium ürítés növelésével hozzájárul a csontsűrűség csökkenéséhez. A megelőző intézkedések hatékonyságát a konyhasó fogyasztás legyengíti.

A nátrium bevitel elsősorban kloridhoz kötődően történik. A klorid szükséglet a nátrium szükségletből 1,5 faktorral történő szorzással számítható. Az anyatej 6 mmol nátriumot, 12 mmol káliumot, és 11,3 mmol kloridot tartalmaz. Ezen arányok betartása kívánatos a csecsemők táplálékaiban. (5)

Szigorúan nátriumszegény éttrend naponta 0,4 g nátriumot (1,0 g konyhasót), nátriumszegény étrend naponta 1,2 g nátriumot (3 g konyhasó), a mérsékelten nátriumszegény étrend naponta 2 g nátriumot (5 g konyhasó) engedélyez. (5) Ezekben az esetekben az ivóvíz illetve ásványvíz nátrium tartalma is számít, különösen kerülendőek a magas nátrium tartalmú ásványvizek.

 

Kálium

Az intracellulásris folyadék leggyakoribb ionja, átlagos koncentrációja 140 mmol/l. Az extracelluláris (sejtközötti) folyadékban az összes kálium 2 %-a található, de ennek változására a szervezet nagyon érzékenyen reagál.

A test összes kálium tartalma újszülötteknél 5 g, felnőtt férfiaknál 150 g, nőknél 100 g, átlagosan 92,5 mmol / testtömeg kg, 1 mmol = 39,1 mg kálium.

Az elektrolit egyensúly fenntartásához és a sejttömeg gyarapodásához csecsemőknél az első 4 hónapban naponta 0,9 mmol, 12 éves korig napi 0,4-0,5 mmol, a pubertás idején 0,9 mmol/ ttkg kálium bevitele szükséges. Felnőtteknél a közép-európai étrend mellett naponta 50-75 mmol kálium az átlagos bevitel, ami megfelel 2-3 grammnak. Ez a mennyiség a szokásos életkörülmények között elegendő. Nagyobb káliumvesztéssel lehet számolni súlyos hasmenésnél, hányásnál, illetve hashajtók, vizelethajtók alkalmazásakor.

 

Mivel káliumhiány esetén sem korlátozott a vesén keresztül történő kiválasztás, hiánytünetek léphetnek fel. Ez a vázizomzat és a simaizomzat gyengeségében, ernyedésében nyilvánul meg, bekövetkezhet bélbénulás, és a szívizomzat működésének zavara. Káliummérgezés a kálium kiürítésének zavaraival járó veseelégtelenség esetén, káliumtakarékos vízhajtók alkalmazásakor léphet fel, ha a táplálék kálium koncentrációja eközben magas. A vér magasabb kálium koncentrációja a szívműködés zavarához vezet. (5)

 

A béltraktusba jutó kálium több, mint 90%-a a vékonybél felső szakaszából szívódik fel, főként passzív abszorpcióval, részben aktív transzport segítségével, az inzulin közreműködésével. Az aktív transzport a vastagbélre jellemző, a szigmabélben (a vastagbél végbél előtti szakasza), K/H mechanizmussal. A kálium az emésztőnedvekkel kiválasztódik a bélben, majd onnan ismét felszívódik, tehát egy belső körforgás is megvalósul. (6)

 

A káliumot az élelmiszerek kielégítő mennyiségben tartalmazzák szokásos étrend esetén, legjobb források a banán, a magas cukortartalmú gyümölcsök, a paradicsom. Káliumot tartalmaznak különböző mennyiségben az étkezési sók.

A nátrium és a kálium bevitelének aránya lényeges a megfelelő ion-arányok kialakításában és fenntartásában. A feltétlenül szükséges nátrium bevitel 0,55 g, a kálium bevitel 2 g, ezzel szemben az átlagos bevitel nátriumból 2,4 g, de ez felmegy akár 5-6 grammra is, az átlagos kálium bevitel 2,5 g. A testfolyadék megfelelő ionarány kialakítása elsősorban a vesét terheli. (5)

 

Kalcium

A kalcium ionok valamennyi sejt életképességéhez nélkülözhetetlenek. Fontos funkciói vannak a sejtmembrán stabilizálásánál, a sejten belüli jelátvitelnél, az ingerület továbbításánál az idegrendszerben, az izom elektromechanikus csatolásánál, valamint a véralvadásnál. A kalciumsók stabilizálják a csontokat és a fogakat, a csontszövet a szervezet kalcium raktára. (6)

Az újszülött testében 25-30 g kalcium van, a felnőtt férfiéban 900-1300 g, a nőében 750-1100 g. A kalcium több mint 99%-át a csontok és a fogak tartalmazzák. Az első 5-6 életévben a szervezet naponta 100 mg kalciumot tart vissza a csontok felépítésére. A serdülőkori gyors növekedésnél ez elérheti a napi 400 mg-ot, fiatal felnőtteknél ez az érték 150 mg.

 

A kalcium visszatartás felnőtt korban is jellemző, a csontanyagcsere egész életünkben zajlik.

 

Idős korban a csontok kalcium tartalmának csökkenése több okra vezethető vissza, elsősorban a nőkre jellemző, és nem kezelhető egyszerűen kalcium adagolással. (5)

 

A kalcium felszívódás jelentős mértékben a szervezet kalcium- és D-vitamin-státuszától, kortól, szülőképes nőknél a terhességtől, szoptatástól, illetve táplálkozásnál a táplálék összetételétől.

 

A legaktívabb felszívódás a vékonybél kezdeti szakaszán (duodenum), illetve a vékonybél végső részén (ileum), mert a béltartalom itt hosszabb ideig tartózkodik.

 

A kalcium felszívódása egyrészt aktív, telíthető sejttranszport útján következik be, amelyhez kalcium-kötő fehérje (calbindin) szükséges. Ez a forma a duodenumra és következő vékonybélszakaszra, a jejunumra jellemző. Ennek képződését a D-vitamin indukálja. A felszívódásnak ezt a formáját egyenes arányban befolyásolja a szükséglet, és D-vitamin hiányánál nem valósul meg. Másrészt létezik egy D-vitamin- és energia-független, nem telíthető, koncentráció-függő, sejtek közötti, paracelluláris passzív transzport is, amely lényegében a felszívódás céljából rendelkezésre álló kalcium mennyiségétől függ, és annak mintegy háromnegyedét foglalja magában.

 

Van olyan vélemény is, amely szerint az aktív felszívódás a domináns. Ezt meghatározza az oldhatóság (kalcium-oxalát, fitát és kalciumszappan nem szívódik fel, a galakturonsav és a cellulóz ugyancsak oldhatatlan komplexet képez). A vízben rosszul, de híg savakban jól oldódó kalciumvegyületek (kalcium-karbonát, ~-foszfát) jól felszívódnak. Csökkent kalciumbevitelnél is növekszik a felszívódás hatékonysága. A kalcium felszívódása 20-60% között mozog, a korral csökken, csecsemőkorban 75% is lehet, leggyakrabban 30% körüli.

 

A kalcium kiválasztását a konyhasó, valamint a sok kéntartalmú aminosavat tartalmazó (különösen állati eredetű) fehérjék dózisfüggően növelik. (5)

 

A megfelelő kalciumbevitel mellett a kalciumfelszívás és a kalciumürítés hormonálisan szabályozott egyensúlyban van, ez a külső kalciumforgalom. A hormonális szabályozásért elsősorban a mellékpajzsmirigy, kisebb részbe a pajzsmirigy felelős.

 

A vér állandó kalcium-ion szintjének biztosítása elsőrendű, ha lecsökken, a mellékpajzsmirigy hormonja a csontszövetből von ki kalciumot, ezzel pótolja a hiányt a vérben. A csontból a kalcium kioldódása és visszaépülése a belső kalciumforgalmat jelenti. A forgalom zavartalan folyamatához megfelelő mennyiségű magnézium, foszfor és D-vitamin szükséges.(14)

 

A kizárólag szoptatott csecsemő az átlagos mennyiségű 750 ml anyatejjel naponta mintegy 220 mg kalciumot kap, az átlagos felszívódási arány 67%. A szilárd táplálékok bevezetése után a felszívódás 50% körülire csökken, a szükséges bevitel 400 mg-ra becsülhető.

 

Serdülőkorban a napi kalcium szükséglet a csontépítéshez szüksége visszatartást figyelembe véve 1000-1500 mg/nap, felnőtteknél 1000 mg/nap (25 mmol/nap, 1 mmol = 40 mg kalcium). Terhesség idején a nőknek napi 25-30 mg, a szoptatás idején napi 50 mg kiegészítés szükséges.

Nagy kalcium bevitel, ami csak táplálék-kiegészítők révén valósulhat meg, veszélyes lehet a húgykőképzésre hajlamos betegeknél. Nem léphetik át az ajánlott bevitelt, és ügyelniük kell a megfelelő folyadék bevitelre. Napi több gramm kalciumbevitel a lágyrészekben és a vesében kalcium-lerakódáshoz vezet, összefüggése az érelmeszesedéssel azonban nem bizonyított.

 

A napi 2 g kalcium bevitelt egészséges embereknél 2 liter vizeletmennyiség mellet nem tekintik veszélyesnek. (5)

 

Legjobb kalcium forrásnak az élelmiszerek közül a tejet és a tejtermékeket tekintjük. Jó források még a száraz héjas gyümölcsök (diófélék), valamint a káposztafélék.

 

Fontos forrás a víz is. Magyarországon az ivóvizek jellemzően magas kalcium tartalmúak, az ásványvizek bizonyos típusai kiemelkedően sok kalciumot tartalmaznak (meszes, meszes-földes vizek), mellyel az elfogyasztott mennyiség függvényében jelentősen is hozzájárulhatnak az oldható formában bevitt kalcium mennyiségéhez.

 

Magnézium

 

A magnézium a negyedik leggyakoribb ásványi elem az emberi testben. 60 %-a a csontvázban, 30%-a az izomzatban, a többi a testfolyadékban található. Számos enzimet aktivál, különösen azokat, amelyek az energiatermelésben működnek közre. Részt vesz a nukleinsavak szintézisében az ATP képzésben, fontos szerepet játszik a csontok mineralizációjában, a membránok működésében, az idegek közötti szinapszisokban, az izom-ideg ingerület átvitelben.

A súlyos magnéziumhiány működési zavarokat okoz a szív-és vázizomzatban, izomgyengeség illetve görcshajlam alakulhat ki. Magas vérnyomás kialakulást elősegíti, elsősorban gyermekeknél vezethető vissza magnéziumhiányra az esszenciális hipertónia Szerepet tulajdonítanak a magnézium hiányának a spontán vetélés és a koraszülések bizonyos formáiban, valamint a magzat fejlődési rendellenességeiben. (3,4).

A kisebb mértékű magnézium hiány az izom-ideg ingerület átvitel zavarai miatt rendezetlen mozgást, alvászavart, izomgörcsöt okozhat.

Magnéziumhiányhoz a nem megfelelő táplálkozás, a táplálék alacsony magnézium tartalma, a mozgásszegény életmód, és a különböző élvezeti szerek, elsősorban az alkohol rendszeres fogyasztása vezethet, valamint a stressz is hozzájárul. A szervezet magnézium veszteségét a hányás, hasmenés, valamint a stressz jelentősen fokozza. (14)

 

A magnézium és a kalcium együtt természetes nyugtatószerként hat, így segít a depressziós és stresszes állapotok kezelésében. A szervezetbe való bevitelük ideális aránya Ca:Mg=2:1.

 

Ennek az aránynak kialakítása tanulmányok szerint csökkenti a szív-érrendszeri betegségek előfordulásának számát, viszont a kalcium emelése a magnézium rovására növeli a betegek számát.

 

A magnézium gátolja a kalcium kimosódását, közvetetten hozzájárul a csontszövetek sűrűségének megtartásához. (14)

Az újszülött szerveztében 0,7 g magnézium van, 5 éves korban 5 g, felnőtteknél 25 g.

 

A táplálékokkal bevitt átlagos magnézium bevitel 280-350 mg /nap, az átlagos szükségletet 330 mg/nap értékben állapították meg. Terhes nőknél a szükséglet hasonló, szoptatáskor az anyatejben található 32 mg/l magnézium biztosítására 80-90 mg /nap kiegészítés szükséges. Csecsemők szükséges magnézium bevitele az anyatejjel adott adagból számolva 24 mg/nap.
Nagyobb magnézium bevitelt igényelnek a sportolók, ugyanis a magnéziumnak szerepe van a vércukor energiává alakításában. Továbbá nagyobb a magnézium igényük azoknak akik rendszeresen fogyasztanak nagyobb mennyiségű alkoholt.
Napi 3-5 g magnézium bevitele ozmotikus hasmenést okoz, veseelégtelenségnél izombénulás, halálos kimenetel is előfordulhat.(5)

 

A magnézium a vékonybél teljes hosszában felszívódik, sőt csecsemőknél a vastagbél elejéről is. A felszívódás alapvetően a kémiai formátumtól függ: a vízben oldhatatlan oxalátok, fitátok, foszfátok és a zsírsavas vegyületek nem szívódnak fel. A felszívódási arány általában 35-55%.

 

A magnézium kiválasztódik a bélbe az epével, a hasnyálmirigy váladékával és a bélnedvvel, de ez gyakorlatilag teljes egészében ismételten felszívódik. A felszívódás részben facilitált folyamat, részben egyszerű diffúzió.

Jó magnézium források a tej és tejtermékek, a teljes kiőrlésű gabonatermékek, a máj, de általában a húsok, és a zöldségek, a száraz héjas gyümölcsök, a banán, valamint a tea és a kávé is. Ugyancsak számottevő az ivóvízből, különösen egyes ásványvizekből származó magnézium bevitel is. (6)

 

Az ásványvizek igen lényeges kiegészítői a táplálkozásnak nyomelem tartalmuk miatt is. (7)

 

• A réz közismert segítője a vas beépülésének, hasznosulásának, nélkülözhetetlen eleme a vérképzésnek.
• A mangán ugyancsak szerepet játszik a vérképzésben, a vas felhasználódásában, és szükséges a belsőelválasztású mirigyek működéséhez.
• A cink fontos szerepet tölt be a bőr és a nyálkahártyák épségében, a sebgyógyulásban.
• A molibdénről feltételezik, hogy hiányában könnyebben keletkeznek vesekövek, és szuvasodik a fog.
• A króm a zavartalan szénhidrát-anyagcseréhez nélkülözhetetlen, a szénhidráttűrő képességet javítja cukorbetegségben is.
• Az ásványvizek brómtartalma nyugtató hatású, illetve bizonyos pszichés változások idején a vér brómtartalma lecsökken, ezekben az esetekben a brómtartalmú ásványvizek fogyasztása kedvező hatású.
• A jódos ásványvizek preventív hatása a jódhiányos golyva megelőzésében rendkívül értékes.

 

---

 

A teljes Tanulmányt itt tudod letölteni >>

 

---

 

 

A Szerzők:

Gilingerné dr. Pankotai Mária

A Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Kar Dietetikai és Táplálkozástudományi Tanszékének docense.
Okleveles kertészmérnök, a mezőgazdasági tudomány kandidátusa.
Jelenleg oktatott tantárgyak: élelmiszerkémia, élelmiszertudomány, élelmiszerbiokémia, speciális élelmiszeranalitikai vizsgálatok, rizikófaktorok az élelmiszerekben.
Korábbi és jelenlegi kutatási területei: agrokémia – talajok, növények, öntözővizek, tápoldatok összetételének vizsgálata, műtrágyázási szaktanácsadás; zöldségfélék és gyümölcsök összetételének vizsgálata, a minőség megőrzése posztharveszt kezelések és a tárolás során; élelmiszerek kalcium tartalmának mérése, kalcium ellátottság.
Korábban a Magyar Kémikusok Egyesülete Magnézium Társaság tagja, a 6. European Magnesium Symposium szervezőbizottságának társelnöke.

 

Dr. Varga Zsuzsa
A Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Kar Dietetikai és Táplálkozástudományi Tanszékének docense.
Okleveles élelmiszeripari mérnök, mikrobiológus szakmérnök, élelmiszertudományi PhD.
Jelenleg oktatott tantárgyak: élelmiszerismeret és technológia, élelmiszertudomány, élelmiszerbiokémia, speciális élelmiszeranalitikai vizsgálatok, rizikófaktorok az élelmiszerekben.
Korábbi és jelenlegi kutatási területei: élelmiszeripari fermentációk, alkoholos és alkoholmentes italok antioxidáns hatóanyagainak vizsgálata, élelmiszer allergének vizsgálata.

 

Felhasznált irodalom:

 

1. 59/2006 (VIII.14.) FVM-EüM-SZMM együttes rendelet szövege és kommentárja 2008.
2. Scientific Opinion on Dietary Reference Values for Water. EFSA Journal 2010; 8(3):1459
3. Balla Árpád: A magnézium szerepe a gyemekkori hypertóniában. 9. Magyar Magnézium Szimpózium, Eger, 2005.
4. Balla Á., Kiss A.S.: Magnézium a biológiában. Magnézium a gyermekgyógyászatban. Pro Print Kiadó, Csíkszereda, 1996.
5. Bíró György: Tápanyag-beviteli referencia-értékek. Medicina, Budapest, 2004.
6. Bíró György: A víz élettani szerepe. A makro és mikrolemek felszívódása. http://www.asvanyvizek.hu/szakmai/a_viz_elettani_szerepe
7. Borszéki Béla (szerk.): Ásványvizek és gyógyvizek. Mezőgazdasági Kiadó. Budapest, 1979
8. Borszéki Béla: Ásványvizek, gyógyvizek. MÉTE Kiadó. Budapest, 1998
9. Csanády Mihály, Klopp Gáborné: Az ásványvízfogyasztásról. Táplálkozás, Anyagcsere, Diéta. 1996.5-6.50-59.
10. Elmadfa I., Leitzmann C.: Ernährung des Menschen. Verlag Eugen Ulmer, Stuttgart, 1998.
11. Gasztonyi Kálmán, Lásztity Radomir: Élelmiszer-kémia 1., 2. Mezőgazda Kiadó. Budapest, 1993
12. Jéquier E., Constant F.: Water as an essential nutrient: the physiological basis of hydration. European Journal of Clinical Nutrition (2010) 64, 115-123
13. Obál Ferenc (szerk.): Az emberi test. 2. Gondolat. Budapest 1982. pp 928-930
14. Pál Zoltán, Czellecz B., Kis B., Szász Á., Székely B.: A kalcium-magnézium arány egészségügyi szempontú vizsgálata romániai ásványvizekben. A Csíki Székely Múzeum Évkönyve, 2007-2008.