Ivóvíz válság

Mi bajunk lehet a vízzel? Tele van vele a Föld! - gondolhatnánk. A helyzet azonban nem ilyen egyszerű...

 

 

A Föld teljes vízmennyiségének (1.360.000.000 km3) kevesebb, mint 3%-a édesvíz, amely elsősorban a gleccserekben és jégtakarókban (29.000.000 km3) található fagyott állapotban. A fennmaradó édesvíz mennyiség (8.700.000 km3) 98%-a talajvíz, és csupán 2%-a (174.000 km3) érhető el könnyen felszíni vízként.

 

Figyelted hogyan tűnt el az a sok nullás?

Tovább tetézi a problémát, hogy a világ ivóvíz készletének 60%-a kilenc, ritkán lakott ország területén található. Kanada például a Föld teljes édesvíz készletének 25%-át birtokolja. Az emberiség nagy többsége tehát csupán 70.000 km3 felszíni vízen osztozik úgy, hogy mostanság évente kb. 4.000 km3 ivóvizet használ fel.

 

Természetesen hozzáférhetünk a talajban található vízhez is, de minden ilyen rendszernek - akár csak a kútfúrásnak - többletköltségei vannak. Mivel a talajvíz természetes körforgásban csupán néhány ezrelékben újul meg minden évben, nem nehéz megbecsülni, hogy a közeljövő egyik legnagyobb problémája az ivóvízhez jutás lesz. A világon már ma is 1,2 milliárd ember kénytelen tiszta víz nélkül élni, de a vízhiányos országok lakossága – tanulmányok szerint – 2025-re már 3 milliárdra nőhet.

 

A rohamléptű ipari és mezőgazdasági fejlődésnek köszönhetően száz év alatt hatszorosára nőtt a világ vízfogyasztása. Eközben a Föld lakossága háromszorosára nőtt, így egyre többen szomjazunk tiszta vízre. Érdemes azt is megnézni, mire megy el a sok folyadék. A mezőgazdasági öntözés a globális vízfogyasztás mintegy 70%-át teszi ki, 22%-ot az ipari tevékenység visz el és a maradék 8% (320 km3) jut emberi fogyasztásra. A háztartások vízfogyasztása persze igen különböző (míg az USA-ban 573 liter víz jut egy főre naponta, addig Mozambikban ez a mennyiség csupán 10 liter), de összességében a Föld lakosai kb. 13 km3 vizet isznak meg évente.

 

Emlékszel még mennyi volt a Föld teljes vízkészlete?

 

Nem elképesztő, hogy a XXI. században, a technikai fejlettség ilyen magas fokán az emberiség nem tudja (nem akarja?) megakadályozni, hogy minden nyolcadik másodpercben meghaljon valaki olyan betegségben, amelynek kiváltó oka az fogyasztásra alkalmas ivóvíz hiánya? Márpedig a járványok és fertőző betegségek túlnyomó többsége a tiszta víz hiányához köthető.

Eközben az ipar és a mezőgazdaság, de lakosság is növekvő mértékben szennyezi a vizeket ami tovább rontja az ivóvíz helyzetet.

 

A globális felmelegedés szintén a rossz tendenciákat erősíti, hiszen elolvadnak az édesvíz bázis jelentő jégmezők és gleccserek. A klímaváltozás pedig sok helyen aszályt hoz - ahol korábban virágzó termelés folyt. Az erdőirtásokkal is romlik az ivóvíz helyzet, hiszen a fák is szabályozzák a talajvíz mennyiségét. Az intenzív mezőgazdasági öntözések miatt apad a talajvizek szintje (például: India fővárosában átlagosan egy méterrel, Kína fővárosában négy méterrel évente). Mivel sokhelyütt egyre mélyebbre kell ásni a vízért, emelkednek a mezőgazdasági termelés költségei, így fokozódik az élelmiszer válság.

 

Hova vezethet az ivóvíz válság?

 

Becslések szerint például India fővárosában, Delhiben 2015-re várhatóan teljesen elfogy az ivóvíz. A 15 millió lakos nagy része el fog vándorolni oda, ahol van még víz. A történelem megmutatta, hogy a népvándorlások akár jót is hozhatnak. Az ókori Egyiptom például annak köszönheti fellendülését, hogy a tízezer évvel ezelőtti klímaváltozás sivataggá változtatta a mai Szahara területét és az emberek minden tudásukat és tapasztalatukat a Nílus partján voltak kénytelenek kamatoztatni. Ma azonban már más a helyzet. Az édesvíz biztosította élettér csökkenésével csak nő a népsűrűség és a tiszta víz hiánya várhatóan komoly járványokat okoz sokfelé.

 

Miután az emberiség nem képes összefogni a problémák enyhítéséért, politikai konfliktusok és háborúk is dúlnak majd a víz miatt. Etiópia és Szudán lakossága növekvő mértékben fogyasztja a Nílus vizét, így az is elképzelhető, hogy annyira elhasználja a folyót, hogy Egyiptomnak már nem jut elég belőle. Egyiptom ezért bejelentette, hogy kész katonai beavatkozás árán is megvédeni jogát a Nílus vizére. Szíria és Irak attól szenved, hogy Törökország három víztározó gátat épített a Tigrisre és az Eufráteszre és más kisebb folyók vízét is elvezeti.

 

 

Az India és Kína határterületén lévő Brahmaputra folyó elterelése is feszültséget okoz. És ha már Kínánál tartunk - a rájuk nehezedő politikai nyomás ellenére - vajon miért nem engedik, hogy Tibet független állam legyen. Mi értéket képvisel ez a kietlen vidék, a "világ teteje"? Hát az ivóvizek forrását, a Himalája jégfolyóit. Több, mint egymilliárd kínai ember ivóvíz biztonságát.

 

"Se ízed nincs, se színed, se zamatod, nem lehet meghatározni téged, megízlelnek, anélkül hogy megismernének. Nem szükséges vagy az életben: maga az élet vagy." - (Antoine de Saint Exupéry)